HOWTO: Online rendelés

Itt most nem a magyar webshopokról fogok írni(pedig arról is lenne mit)... helyettte inkább a külföldiekről essen itt szó. A legfontosabb alapszabály, hogy ha egy termék ára x, akkor a szállítási költség 2x. Persze létezik olyan hely is, ahol nincs szállítási költség, azoknak egyéb hátrányai viszont vannak, de erről később.

Elsőként nézzük meg, mit szabad és mit nem:
Szabad:

1. Szükséges, de nem életbevágóan fontos dolgokat.
2. Márkaszervízben javítható dolgokat garanciával.
3. Fölösleges kacatokat, amiknek nem baj, ha esetleg késve/hibásan/nem érkezik meg.

Nem szabad:

1. Karácsonyi ajándékot.
2. Nagy tételben bármit.
3. Ruhát
4. Noname márkákat.
5. Bármit, amit a vámosok lefoglalhatnak.

(forrás: tapasztalat)

Természetesen nem mindegy az sem, hogy honnan rendelünk, Kína és Európa között a kilométerek számán kívül is van különbség. Egyrészt nem mindegy, hogy mennyi a szállítási költség, bár ez nem egyenesen arányos a távolsággal: van olyan kínai hely, ahonnan minimális összegért lehet rendelni, és olyan európai, ahol az ember komolyan elgondolkozik azon, hogy nem lenne-e olcsóbb személyesen átvenni például Franciaországban.

Olcsó húsnak híg a leve, tartja a mondás, és amikor már másodszorra tűnik el egy csomag Kína és Magyarország között, az ember tizedszerre is megfogadja, hogy onnan többet semmit (úgysem tartja (tartom) be). 

Általában viszont hiba nélkül, és gyorsan szokott szállítani a De*******me.com (nem fogok reklámozni most), ahol ugyan nagyon sok minden kapható, nagy részük viszont hamisítvány/felesleges, de legalább olcsó, és az esetek 80%-ában gyorsan (két hét) megjön minden. A legtöbb dologhoz van leírás, és vevők is írhatnak a termékekről.

Saját tapasztalataim alapján a drága húsnak is híg a leve jelen esetben, a Pi****ia.com, ami főleg elektronikai eszközöket árul, örökre leírta magát az első rendelés alkalmával:
Karácsonyi ajándékként rendeltem onnan egy kamerát, ami időben meg is érkezett, minden tartozékával, valamint egy csodás olasz, francia, spanyol, portugál, holland és német nyelvű leírással. Minthogy ezek közül egyet sem beszélek, pláne nem egy kamera üzemeltetésének szintjén, a gyártó honlapjáról kellett kínkeservesen egy húsz nyelvű leírást szerezni, amelybe pont hogy belefért a magyar (a héber és a fehérorosz után). A termék remekül működött, egy baja volt csupán: semmilyen DVD olvasó nem volt hajlandó beolvasni az általa írt lemezeket. Így aztán kitaláltuk, hogy a másik felvételi módban kéne a lemezeket használni, így sikerült egy beolvasható lemezt gyártani, de a videóformátum sajnos újból csak ismeretlen volt. Persze egyéb hibák is voltak, hiszen ezt még ki lehetett valahogy játszani, de azt, hogy minden felvétel első 5 másodpercébe belezúg a DVD olvasó motorja (ráadásul nem halkan), az kissé idegesítő volt, valamint az is, hogy minden egyes felvétel után újra kellett indítani a gépet, hogy rendesen vegyen föl. Amikor már nagyon elviselhetetlen lett, vittük a márkaszervízbe: ott azt mondták, hogy mivel nem ők adták el, nem az övék a garancia, ergó küldjük csak vissza oda, ahonnan jött. EU-n belül garanciális szervíz postaköltségét a szervíz állja, ez a cég ellenben a törvények felett állva 10000 forintért kipucolta és megutaztatta a még mindig bőven garanciális eszközt. Azóta is itt porosodik a gép. Most volt a második születésnapja.

Tehát így ne rendeljünk sehonnan.

Addig rendben hogy blog, de mit eszik?

Ja, szóval blog. Nem tudom hogy minek, nem tudom hogy mire jó, de attól még blog. És kedvet kaptam hozzá. Régebben blogoltam, de egyrészt meg is untam, másrészt nem is érdekelt. És az nem jó. Nem adok többet 1%-nál annak, hogy ezt a blogot egy hónapnál tovább írni fogom...

Sőt, még arról sincs fogalmam, hogy mit fogok ide írni. Ami érdekel? Abból nem sok van. Ami történik velem? Az unalmas. Első dolog amit meglátok? Az senkit nem érdekel. De blog. Na majd kiderül.